Névadónk

Árpád-házi Szent István király (született 970 körül - meghalt 1038. augusztus 15-én)

I. (Szent) István király a megalapítója a független, szuverén magyar államnak. Neki köszönhető, a magyar keresztény egyház, a nyugat-európaihoz hasonló államszervezet és igazgatási rendszer megteremtése. Ő vezette be a magyarokat az európai keresztény népek közösségébe.

István születésekor a Vajk (jelentése: hős, vezér) nevet kapta apjától, Géza nagyfejedelemtől. 972-es megkeresztelésekor az első keresztény vértanú, István nevét adták neki. 995-ben feleségül vette Gizella bajor hercegnőt. Géza fejedelem 997-ben bekövetkezett halála után őt választották meg fejedelemmé.

Istvánnak azonban meg kellett küzdenie a hatalomért először is rokonával, Koppánnyal, aki az addig szokásos öröklési rend szerint Gézát követte volna a fejedelmi székben. Veszprém mellett szállt ellene harcba jelentős német katonai erő támogatásával. A csata több szempontból is sorsdöntő jelentőségű volt. Nemcsak az uralkodói cím megszerzése volt a tét, hanem az is, hogy a magyarság pogány hitű marad, vagy csatlakozik a keresztény Európához. Szerencsénkre (és Vecelin német lovagjainak köszönhetően) István győzött, ezzel biztosítva a magyarság létjogosultságát a keresztény Európában.

E győzelem, és felesége, Gizella révén erősödő nyugati (német) elismertsége, elégséges volt ahhoz, hogy István II. Szilveszter pápától kérjen és kapjon koronát és áldást, amit a Szentatya meg is adott. 1000 karácsonyán Esztergomban pompás ünnepségen királlyá koronázták és felkenték őt pappá. Ezzel megalakult a független keresztény Magyar Királyság.

A koronázás után István királyi hatalmának megszilárdítása végett fegyverrel kényszerítette térdre az erdélyi Gyulát és a Maros vidéki Ajtonyt, leverte a keresztény hatalom ellen lázadó törzsfőket, és nagy lendülettel kezdett hozzá a keresztény hit terjesztéséhez. Létrehozta a királyi vármegyéket, püspökségeket szervezett és a falvakban templomokat építtetett. Az apátságokban és kolostorokban iskolák működtek, az innen kikerülő diákok hittérítők lettek, illetve a király és a vármegyék szolgálatába szegődtek. A Kárpát-medencén át zarándoklóknak biztosította a zavartalan áthaladást, a magyar zarándokoknak pedig vendégházakat építtetett Jeruzsálemben és Rómában.

A pogány szokásokat törvényekkel szorította háttérbe, ugyanakkor nem nyúlt a régi mondákhoz és énekekhez, nem tiltotta meg a pogány korból származó népszokásokat, inkább a bölcs alkalmazkodás módszerét követve megtöltötte őket keresztény tartalommal. A kormányzásban ötvözte a nyugati mintát a hazai elemekkel.

István utódjául fiát, Imre herceget jelölte ki, akihez - felkészítendő őt az uralkodásra - latin nyelven írt "Intelmek"-et. Ez az írás a kor egyik legjelentősebb irodalmi műve volt. Sajnálatos módon azonban az ifjú herceg 1031-ben egy vadászat alkalmával életét vesztette. Mivel István másik gyermeke (Ottó) már korábban elhunyt, örökös nélkül maradt. Szeretett fiának, a trón ifjú várományosának a halála rendkívül megviselte az öregedő királyt, akinek egészsége leromlott, majd súlyosan megbetegedett. Halála előtt végül nővérének Velencében élő fiát, Orseolo Pétert jelölte ki utódjául.

1038. augusztus 15-én közel 70 évesen hunyt el Székesfehérvárott, ott is temették el. A magyar nép három évig gyászolta. A nép tudta, hogy igazságos, de erős kezű királyt gyászol, aki ha kellett harcolt, küzdött, de ugyanakkor békeszerető is volt. Véget vetett a támadó hadjáratoknak, letelepedésre késztette a nomád életformához szokott népét. 1083. augusztus 20-án I. (Szent) László király pápai engedéllyel szentté avattatta őt.

Államalapító Szent István királyunkat augusztus 20-án ünnepeljük, ez a nap a magyarság egyik legnagyobb ünnepe.

"Ezer esztendőket még a népek is csak csodák révén élhetnek." (Illyés Gyula)